Határtalanul! Hajós, kalandos kirándulás a déli végeken
2022. május 16-20-ig a Hódmezővásárhelyi Klauzál Gábor Általános Iskola és Székkutasi Gregus Máté Tagintézmény 50 diákja Határtalanul! HAT-KP-1-2021/1-000158 kiránduláson vett részt Vajdaságban.
Iskolánk már 11. éve pályázik a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által kiírt pályázatra. Az utazások célja, hogy a 7. osztályos tanulókat érzékenyítsék a határon túli magyarság történelme, sorsa, kultúrája iránti fogékonyságra, mindemellett a magyar-magyar kapcsolatokat építsék és a személyes kapcsolatok kialakítása során elmélyítsék és a külhoni magyarsággal kapcsolatos ismereteik bővüljenek.
A Határtalanul program a nemzeti összetartozás operatív programja, mely a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának szakmai koordinációjával valósul meg a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával.
Első nap diákjaink Szabadka belvárosával ismerkedtek, felkerestük az 1912-ben, Jakab Dezső és Komor Marcell tervei alapján készült szecessziós városházát, ahol idegenvezető mutatta be a dísztermet a magyar történelem jeles alakjainak színes üvegfestményeivel gazdagon díszítve, melyek Róth Miksa műhelyéből kerültek ki. Feljutottunk a szabadkai városháza 45 méter magasan található kilátójába is, ahonnan kiváló panoráma nyílik a városra, és ellátni egészen Szegedig, illetve a Palicsi tóra. Végig jártuk a korzót megcsodálva a kaptáros házat, ellátogattunk a Kosztolányi szoborhoz ahol méltó megemlékezésként tanulóink verset szavaltak el. Láttuk a Raichle-palotát, a Szent Teréz Székesegyházat, a szabadkai Zsinagógát, a fasizmus áldozatainak emlékművet, a kék szökőkutat, melyet Zsolnay-kerámia díszít.
A délutánt Palicson töltöttük, ahol Vermes Lajosra emlékeztünk, aki Pierre de Coubertin bárót megelőzve, 1880-ban Palicson olimpiát szervezett görög mintára. Koszorúztunk szobránál a Bagolyvár, az első olimpiai falu mellett, megcsodáltuk a Palicsi tavat, majd ellátogattunk az állatkertbe. Palics állatkertje a 1950-ben épült, 10 hektáron terül el, szecessziós stílusú és mintegy 150 faj 800 képviselőjének ad otthont.
Este megérkeztünk Adára, az Adica üdülőközpontba, ahol a szállás elfoglalása után elfogyasztottuk a vacsoránkat.
Következő napunk úticélja Zenta volt. Délelőtt a városházát kerestük fel, melynek kiállító termében a zentai csata makettasztala többezer ólomkatonával mutatta be a csata jeleneteit, illetve a 45 méteres tornyából csodálhattuk a nagyszerű kilátást a városra és környékére. Ezután a zentai csata emlékművénél koszorúztunk. Délután a Petőfi Sándor iskolába (Emlékiskola) látogattunk, ahol nagy szeretettel fogadták a csapatunkat. Hagyománycsere keretében egymás városával, iskolájával, történelmével ismerkedtek a tanulók és a testvériskolai kötődés elmélyítése érdekében labdarúgó és röplabdamérkőzéseket tartottunk. Este ismét visszatértünk az adai szállásunkra, készülve a másnapra.
Harmadik nap reggelén Dél felé indult utunk tovább, útba ejtve Becsén a Türr István zsilipet, mely szerkezet korának legzseniálisabb megoldása volt, mert a zsilipkapuk emeléséhez saját maga termelte az elektromos energiát. Megismerkedtünk a Duna-Tisza-Duna csatorna (Ferenc József csatorna) történetével is, mely megépülésével 227 kilométerrel rövidítette meg a dunai hajózást. Tovább haladva meg sem álltunk Belgrádig, ahol a Kalemegdan várban emlékeztünk Hunyadi Jánosra a hősies várvédőre. Koszorúzás után megtekintettük Szerbia és egyben Európa legnagyobb katonai múzeumát, ahol a nyílvesszőtől a tengeralattjáróig minden katonai eszközt láthattunk. Tovább indultunk Szendrőig (Smederevo) ami szintén nagyon kalandos történelemmel rendelkezik, többek között itt hunyt hősi halált 1494-ben Kinizsi Pál. Este értünk második szállásunkra Srebrno Jezero-n a TEO szállóba, melynek tulajdonosa Milos Teodosic híres kosárlabdázó volt.
Negyedik nap a hajókirándulás napja volt, leutaztunk egészen Tekijáig (120 km) és ott szálltunk be a Đerdap hajóra és két óra gyönyörű hajózáson vettünk részt a Vaskapu szorosban, útba ejtve a Traianus táblát, a Széchenyi táblát és a Decebal király fejszobrát a hegybe vésve. Az út emlékezetes volt, mert végig a vadregényes szorosban vezetett a kanyargós hajóutunk. Visszafelé megálltunk Galambóc (Golubac) váránál, megismerve annak történelmét is. Este pihenő a Teo szállóban.
Ötödik napon reggelinél még vetettünk egy utolsó pillantást a Srebrno Jezero-ra és elindultunk Karlóca (Sremski Karlovci) felé, hogy megnézzük a Karlócai békekötés helyszínét, mely békekötés lezárta a zentai csata által kivívott győzelmet. Alapos szervezés árán sikerült bejutnunk a kápolnába is. Kicsit megpihenve, tovább indultunk Pétervárad felé ami utunk utolsó állomása volt. Pétervárad építői koruknak legátgondoltabb építészeti megoldásait alkalmazták, 16 km alagútrendszerrel, 10000 lőnyílással melyek felett füstelszívó kéményrendszert is beépítettek. Megismertük az itt élő katonák mindennapjait, hol és hogyan étkeztek, aludtak, harcoltak. Természetesen a Sahat toronynál is csináltunk képeket, mely Pétervárad és Újvidék egyik jeles szimbóluma.
Este nyolc körül érkeztünk Hódmezővásárhelyre fáradtan, de soha vissza nem térő élménnyekkel gazdagodva.
Kis-Bicskei Róbert
