Ökoiskola

 Iskolai papírgyűjtés

Iskolánk felső tagozatában 2017. november 9-én papírgyűjtést szerveztünk, amelyen nagy lelkesedéssel vettek részt a gyerekek.  Az osztályok közötti versenyen összesen 8000 kg papír gyűlt össze. A papírgyűjtés eredménye az egész tanéven át tartó „Szuperosztály” verseny pontjaiba számít. Az első 3 helyezett osztály tortát kapott ajándékba. A papírért kapott pénz egy részét az osztályok megkapták és közösségi programokra használhatják fel. A másik részét pedig a diákönkormányzat a tanulók jutalmazására fordítja.

Újra a vízen

Valamiféle jutalommal fölér, mikor a hosszú és esetenként kimerítő iskolai feladatok után egyszer csak jön egy felkérés, hogy le kellene evezni pár kilométert a Tiszán. Mondanom sem kell, hogy nagy „duzzogva”, de annál nagyobb szeretettel vágtunk neki idén is  a szám szerint 37 km-es távnak. Mindszentről indult a csapat, 12 diák és 6 felnőtt társaságában. Indulás előtt ki-ki a maga számára legfontosabb tárgyakat rakosgatta a kenukba, naptejet, vizet, kis élelmet és egy életmentő puha szivacsot, ami a túra végére személyes baráttá növi ki magát, miközben a popsinkat óvja a feltöréstől.

Van aki a selfiket gyártja folyamatosan és mit sem törődik az evezés technikai részével, amiből természetesen Robi bácsi bemutatót tart. Menet közben , ha összeáll egy csapat, nagyon meg lehet szeretni azon kenus csónaktársainkat, akik erejüket nem kímélve lapátolnak és nagyon lehet haragudni azokra, akik esetleg csak Boti szavaival élve simogatják a víz tetejét. No persze, ha ő belendül, akár három jobb oldalon húzó evezőst is egyensúlyban tart egy-egy nagyobb húzással.

Idén azt hiszem a suli kiskacsáit illetve bocsánat, vízimádó emberkéit sikerült begyűjteni, hiszen egy-egy megállónál rövid úton pancsolni kezdett a csapat, mintha csak ezért jöttünk volna, mint fő cél. Hatalmas csobbanások, kagyló gyűjtés és iszappakolás után indultunk tovább.

Egy kilométer a vízen nagyjából 232 evezőcsapás, szorozza be valaki, ha akarja 37-el, és meg is van a válasz a kérdésre, ami a túra végén azért többször is előjön,” mennyi van még hátra? „

Sokszor voltam már a Tiszán, de visszatérő élmény és lenyűgöző a nyugodtan hömpölygő víz, ami mintha a világ összes problémáját a hátán kihordva leveszi a vállakról a terhet és helyette betölti szépséggel, nyugalommal, harmóniával a felszabaduló teret.

Miért is evez valaki? Biztosan sok oka lehet, számomra az előző harmónia keresés és megtalálás, no meg a ritmus, ami ha összehangolja a csónakban ülő embereket, nagy élményt jelent. Eljutni a célba, ha már fel is adnád, a többiekért mégis csak húzod, segítesz, ha bajban van, hiszen egy csónakban evezünk. Itt épp Szeged a cél, de valójában tanár és diák egy csónakban, mit is keres? Talán azt, amit mindig is, kihozni magukból azt, amit egyedül nem lennénk képesek. Egymásért vagyunk, még ha néha nem is ezt érzi valamelyikünk.

Ez a küzdeni képes emberek sportja, és azoké, akik szeretnek csapatban dolgozni. Jövőre újra, ugyanitt, „Csak az jöjjön, aki bírja, aki tudja, hogy végig csinálja, csak az jöjjöööööön, csak az jöjööön!”

Hódmezővásárhely, 2017. június 26.                              Szilágyiné Szabó Mónika

20. alkalommal voltak erdei iskolában a Klauzálosok

A kerek évforduló alkalmából a Börzsöny szívében található Kisinóci Turistaházat választottuk programunk helyszínéül, ahol visszatérő vendégek vagyunk.

2017. április 24-28. között 5 nap 4 éjszakás erdei iskola programot valósítottunk meg 26 diák és 3 kísérő pedagógus részvételével. A program célja, a tanulók komplex személyiségfejlesztése, természettudományos gondolkodásuk formálása, szociális kompetenciájuk fejlesztése.

Az előző hét havas időjárása miatt aggódva keltünk útra, de szerencsére a választott helyszínen nyoma sem volt a télnek. Hétfőn ragyogó napsütésben érkeztünk Visegrádra, ahol a diákok felelevenítették és kibővítették a kapcsolódó történelmi ismereteiket. Elsétáltunk a Királyi Palota mellett, majd a Salamon torony és végül egy kellemes túra után a Fellegvár következett. A múzeumlátogatás mellett gyönyörködtünk a festői szépségű Dunakanyarban.

Izgalommal várták a gyerekek a szálláshelyet, amit rövid idő alatt birtokba vettek és felderítették a környéket. Kedvenc helyszínné vált a turistaház mögött csordogáló kis patak és hatalmas füves területet, ahol lehetett röplabdázni, focizni, játszani, vagy csak egyszerűen jókat beszélgetni.

Kedden délelőtt a nemzeti parkok és a térképismeretek, főként a turistatérkép használata volt a téma, délután pedig tanösvény túrán ismerkedtek diákjaink a Börzsöny növény és állatvilágával. A túra zárásaként örökbe fogadtak egy fát, amelyről kéreglenyomatot készítettek, megbecsülték, majd meghatározták a korát és magasságát, valamint egy levelének a területét.

Szerdán irány Királyrét! Kb. 10 km-t gyalogoltunk a festői szépségű erdőben. Ez a túra próbára tette a diákok állóképességét, együttműködési képességét. Biztattuk egymást, ha már fogytán volt az erőnk. Kellemes pihenőhely volt a Királyréti horgásztó, ahol erőt gyűjtöttünk a visszaútra. És ez még nem volt elég! Sötétedéskor indultunk az éjszaki túrára, amelyre nagy izgalommal és egy kis szorongással készültünk. Tapasztalt túravezetőnk kedves sztorijai oldották a feszültséget. Megtanultuk, hogyan tájékozódjunk a sötétben. A bátorságpróbát mindenki hősiesen teljesítette. Elfáradva, de sok élménnyel tértünk nyugovóra.

Csütörtökön délelőtt csoportmunkában matematikai kompetenciafejlesztés zajlott, ahol a Talány utca lakóinak néhány jellemzőjét kellett kihámozni a meghatározásokból, majd a várva várt számháború következett. A csapatok kipróbálhatták a védő és támadó szerepkört egyaránt. Kitartóan küzdöttek, de a támadóknak egyik esetben sem sikerült megkaparintani a védők zászlaját. Délután rőzsét gyűjtöttünk és „tüzet” raktunk. A fiúk szorgalmasan vágták a fát, a lányok tördelték az ágakat a tábortűzhöz. Minden előkészület ellenére sajnos nem sikerült tüzet gyújtanunk, mert eleredt az eső, ezért a szalonnasütés helyett a társalgóban vacsoráztunk. Minden este daloltunk és a szobáknak egy dallamra kellett az erdei iskolai történésekről szöveget írni. Az előadásra egész héten készültek a gyerekek és a bemutatóra is ezen az estén került sor.

Pénteken délelőtt vidám vetélkedő és értékelés zárta a programot, majd ebéd után indultunk haza.          

                                                                                                             Rácz Jánosné

                                                                                                           programszervező